Német Nemzetiségi Múzeum

Az 1972-ben alapított tatai Német Nemzetiségi Múzeum feladata a hazánkban élő németség tárgyi és szellemi kultúrájának gyűjtése, feldolgozása és bemutatása. Az intézmény első kiállítása 1973-ban a Miklós-malomban nyílt meg, innen költözött át 1983-ban a gyűjtemény a felújított Nepomucenus-malomba. Az egykori vízimalmot Fellner Jakab tervei alapján emelték 1758-ban; nevét a molnárok és a vízen közlekedők védőszentjéről, Nepomuki Szent Jánosról kapta, akinek fából faragott szobra az épület homlokzatát díszíti. A múzeum Németek Magyarországon című, 1997-ben nyílt állandó kiállítása a magyarországi németség kultúráját és történetének főbb állomásait mutatta be. A tárlat egyes részletei ? köztük a magyarországi németek II. világháború utáni történetét ismertető szakasz ? ma is láthatók a múzeumban. A helyi népi kultúra jellemzőit a népművészet tárgyi emlékeinek segítségével ismerhetik meg a látogatók. 2014 áprilisában ?Daniel Stein és Margaretha Keiber 1912? ? Az újrafelfedezett hartai bútor címmel nyílt időszaki tárlat a Német Nemzetiségi Múzeum gyűjteményéből. Az itt kiállított hartai ágyvégeken és kelengyeládákon, szekrényeken és sarokpadokon ? melyekből egyedülállóan reprezentatív kollekcióval büszkélkedhet az intézmény ? megfigyelhető a németség különleges bútorfestési stílusa. A tárlat 2015 tavaszától vándorkiállításként más múzeumokban lesz látható. 2015 májusától a Német Nemzetiségi Múzeum épületének első emeletén új állandó kiállítást rendeznek be. A tárlat többek között arra a kérdésre keresi a választ, miként ismertethető meg a gyűjteményi anyagra alapozva a német nemzetiség 19?20. századi története, életmódja, mindennapjai, mit jelent ma németnek lenni Magyarországon, illetve hogyan mutatható be a 21. században hagyományait őrző és kereső kisebbség a muzeológia eszközeivel.