Szent István Király Múzeum - Budenz-ház, Csók István Képtár, Új Magyar Képtár

Az 1873-ban alakult Fejér Megyei és Székesfehérvár Városi Történelmi és Régészeti Egyletnek 1910-től a Szent István Király Múzeum a jogutódja, amely ma az egyik legnagyobb hazai múzeumi gyűjteményt gondozza. Az intézmény képzőművészeti kiállítóhelyein 19?20. századi, valamint kortárs magyar mesterekkel ismerkedhetnek meg a látogatók. Az Arany János utca 12. szám alatt található, középkori alapokra épült, jellegzetes copf stílusú homlokzatát 1781-ben elnyert Budenz Házban a székesfehérvári Ybl család 18?19. századi bútorait, valamint Ybl Ervin képző- és iparművészeti magángyűjteményét lehet megtekinteni, melynek anyagában többek között Székely Bertalan, Csók István, Vaszary János, Szőnyi István és Aba-Novák Vilmos munkái szerepelnek. A Csók István Képtárban (Bartók Béla tér 1.) Aba-Novák Vilmosnak az 1937-es Párizsi Világkiállításra festett Magyar-francia történelmi kapcsolatok című pannója látható. A monumentális táblakép-sorozat szinte filmszerűen örökíti meg a két nép történelmének kapcsolódási pontjait. A Párizsban nagydíjjal jutalmazott, a Szent István Király Múzeum gyűjteményében megőrzött mű felújítása 2000-ben kezdődött el, és a restaurátorok gondos munkája nyomán a millenium évében ismét a nagyközönség elé is került. Az Új Magyar Képtár (Megyeház utca 17.) kronologikus rendben ad áttekintést a 20. század második felének legfontosabb hazai képzőművészeti jelenségeiről, a vásárlás vagy ajándékozás révén a gyűjteménybe került alkotások jelentős része ugyanis az 1945-től napjainkig tartó időszakból való. A kiállításon egymás mellett láthatók a két világháború közötti hazai avantgárd megatározó egyéniségei a hatvanas évek neoavantgárdjának alkotóival (Tót Endre, Keserü Ilona, Lakner László). Külön termet kapott a számos életműre hatást gyakorló konceptuális művészet (Erdély Miklós, Hajas Tibor, Pauer Gyula), de az erőteljes váltást jelentő geometrikus tendenciákat (Halász Károly, Nádles István, Mengyán András) is bemutatja a tárlat, hogy aztán a nyolcvanas évek sziporkázó eklekticizmusából (El Kazovszkij, Roskó Gábor, Wahorn András) és az azt követő évtized nemzetközi trendekhez jobban igazodó alkotóinak munkáiból is ízelítőt nyújtson.