Fekete ház

1879-es nagy árvizet átvészelő Fekete ház a szegedi Móra Ferenc Múzeum egyik kiállítóhelye. A neogótikus-romantikus épületet Meyer Ferdinánd építette 1857-ben, nevét korábbi sötétszürke vakolatáról kapta. A hajdani szegedi vár vizesárkában épült ház velencei típusú alapozást kapott, vagyis cölöpökön és gerendákon nyugvó egy méter vastag téglafalon áll. Oldalfalán ma is átfolyik a talajvíz, mert azt „szivárgó árkok” hálózzák be. A toronyba, melynek egykori dolgozószobájában restaurált berendezési tárgyak láthatók, napfénytetős lépcsőház vezet.
A Móra Ferenc Múzeum Történeti Osztálya 1980-ban kapta meg az épületet. Az itt tárolt anyag történeti, irodalomtörténeti és iparművészeti részre bontható. Különleges darab Szeged város Mátyás-kori pecsétnyomója, a puskaműves céh 18. századi serlege vagy az I. világháborúból hazahozott, az olasz fronton sok katona életét megmentő „doberdói fa”.
Az iparművészeti gyűjtemény tárgyai közül kiemelkednek a hímzett és festett textilek – például az 1849-ből való fémhímzéses bőrtarsoly – az asztalos- és ötvösmunkák – különösen a 18. századi ezüst pajzsok céhjelvényekkel –, továbbá a vasművesség darabjai. Az irodalomtörténeti gyűjtemény zömét három szegedi író, Móra Ferenc, Juhász Gyula és Tömörkény István munkássága teszi ki, de jelentősnek mondható a Budai György- és a Radnóti Miklós-anyag, valamint a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának történetét őrző dokumentumegyüttes is.