Magyar Fűszerpaprika Múzeum

A Közép-Amerikából Kolumbusz közvetítésével Európába került paprika Magyarországon már a 16. században megjelent. A kezdetben dísznövényként terjedő paprikát a 18. századtól használták fűszer- és gyógynövényként. Nagyarányú termesztése a 19. század végén kezdődött az ország déli, legtöbb napsütéses órával rendelkező részén. Az I. világháborút követően túltermelési válság fenyegetett, ezért a kormány 1934-ben zárt kalocsai és szegedi fűszerpaprika-körzetet hozott létre.
A paprika a magyar konyha jellegzetes ételízesítőjévé vált, a bográcsban főtt ételek mellett az erősen csípős fűszernövényt cukorral vegyítve paprikás kalács készítésére is használták. A Kalocsai Paprikakísérleti és Vegyvizsgáló Állomást 1917-ben nyitották meg, itt kísérletezték ki a csípősségét elvesztő édes nemes paprikát.
A 2012-ben a kalocsai főszékesegyházzal szembeni kanonokház udvarában helyet kapott múzeumban a paprikanövény útját követheti végig a látogató a plántálástól egészen a „piros arany” asztalra kerüléséig. A munkafolyamatok nagy része gépesített, de bizonyos szakaszokat ma is kézzel végeznek. A szárítás, megtörés, „csipkedés” és darálás kézi elvégzése egyrészt hagyományőrző, másrészt minőséget biztosító tevékenység.
A kiállítás a paprika történetét, valamint feldolgozásának és értékesítésének történeti változásait is bemutatja. A paprikafűszer előállításához szükséges eszközök mindegyike megtekinthető a tárlaton, a hagyományos mozsaraktól kezdve az Elekes-féle magmosón át a ma is használt berendezésekig. A kiállítást paprikaábrázolások sora színesíti, a jellegzetessé vált motívumot könyvekben, hímzéseken, paprika-ikonokon tekintheti meg a látogató.
A paprika szüretelésének idején Kalocsán Paprika-napokat tartanak, a programokhoz képzőművészeti kiállítások, tudományos tanácskozások is kapcsolódnak.