Herman Ottó Emlékház

A Herman Ottó (1835–1914) egykori nyaralójában berendezett kiállítás „az utolsó polihisztor” munkásságát mutatja be. A Peleházat felesége, Borosnyay Kamilla tervei alapján építették 1893 és 1903 között. A romantikus lillafüredi környezetben található pihenőház 1951-ben került a miskolci Herman Ottó Múzeum kezelésébe, s az emlékházzá átalakított villában 1964-ben nyílt meg az első kiállítás. Az épületet és a benne található állandó tárlatot 2007-ben felújították.
Herman Ottó kezdetben autodidakta módon folytatta természettudományi tanulmányait, majd a kolozsvári egyetem preparátora lett és tudományos pályára lépett. Először főleg madarakkal és pókokkal foglalkozott. Magyarország pókfaunája című könyvében 36 új faj leírását végezte el. Létrehozta a Magyar Ornitológiai Központot, s az országot járva néprajzi adatokat, tárgyakat, preparált állatokat, illetve a magyar ősfoglalkozások (halászat, pásztorkodás) emlékeit gyűjtötte. Sokat publikált, több folyóiratot is szerkesztett és A magyar halászat könyve című kétkötetes monográfiát is ő készítette el. Miskolc az 1850-es években képviselőjévé választotta a tudóst, akinek hamvait 1965-ben – ötven évvel a halála után – végakarata szerint Felsőhámor temetőjében helyezték el.
Az emlékház állandó kiállítása Herman Ottó tudományos munkásságát és közéleti tevékenységét mutatja be. Az első szobában a dolgozószobáját felidéző enteriőr mellett személyes tárgyai, családi fotói, levelei, kéziratai tekinthetők meg. A második teremben tudományos munkásságából kapunk ízelítőt, különös tekintettel az ornitológiai és a magyarországi pókfaunára irányuló kutatásira. Herman Ottó régészeti és néprajztudományi tevékenységével külön rész foglalkozik. A halászeszközökből álló dioráma mellett érintőképernyős számítógépek, felvételek segítségével virtuális látogatásra is van lehetőség.