Szabadtéri Néprajzi Múzeum

A Duna-Ipoly Nemzeti Park területén, a Budapesthez közeli Szentendrén nyitotta meg kapuit 1972-ben a Szabadtéri Néprajzi Múzeum. Az állandó kiállítás a magyar nyelvterület népi építészetét, lakáskultúráját, gazdálkodását és életmódját mutatja be eredeti, áttelepített épületek segítségével, hiteles tárgyakkal.
A folyamatos fejlesztés alatt álló kiállítóhelyen nyolc tájegységet, vagyis faluszerű épületcsoportot járhatnak be a látogatók, ahol megfigyelhetik az adott régióra a 18. századtól a 20. század közepéig jellemző parasztporták felépítését, valamint az egykori faluképet meghatározó szakrális, közösségi és gazdasági építmények jellegzetességeit. Az érdeklődők a következő tájegységeket ismerhetik meg: Felső-Tiszavidék, Alföld, Kisalföld, Nyugat-Dunántúl, Bakony és Balaton-felvidék, Dél-Dunántúl, felföldi mezőváros, észak-magyarországi falu.
A Skanzen területén a kismesterségek is bemutatkoznak: bepillantást nyerünk a csizmadia, a tímár, a kékfestő, a mézeskalácsos, a pék, a molnár vagy a kosárfonó műhelyébe. Az élő múzeumi helyszíneken a régi konyhák működésébe, az ételkészítés és tartósítás eljárásaiba is betekinthetünk. A látogatók bekapcsolódhatnak a Nagykun állattartó tanya mindennapjaiba, részt vehetnek az állatok etetésében, ápolásában; a kondorfai iskola tanóráin pedig kipróbálhatják, milyen lehetett diáknak lenni egy osztatlan osztályú falusi iskolában.
A Néprajzi Látványtárban a múzeum kezelésében lévő, muzeális értékű néprajzi tárgyak tekinthetők meg. A dél-dunántúli tájegységben rendezték be A történelem sodrában – Lakosságcsere a Dél-Dunántúlon az 1940-es években című állandó kiállítást. A Skanzen területén több ideiglenes kiállítóhely is működik, ahol kortárs képzőművészeti és néprajzi tematikájú tárlatokat rendeznek.
A múzeum az élményszerű ismeretterjesztésre törekszik. A látogatók a műhelyek munkájába és a táncbemutatókba is bekapcsolódhatnak, továbbá részt vehetnek olyan népszerű fesztiválokon, mint a Pünkösdi Sokadalom, a Borünnep vagy a Szent Márton Újborfesztivál és Libator.
A bejárati épülettől, amelynek az 1883-ban épült mezőhegyesi vasútállomás szolgált ihletőjéül, óránként indul a Skanzen-vonat. A Ganz–Jendrassik-féle, gondosan restaurált motorkocsi fél óra alatt teszi meg az utat a Néprajzi Látványtárig.