Vasi Múzeumfalu

Vas megye építészeti szempontból igen sokszínű, ami a magyar, horvát, szlovén és német nemzetiségek együttélésnek köszönhető. Már 1939-ben felmerült egy szabadtéri néprajzi múzeum létrehozásának a gondolata, de a II. világháború megakadályozta a terv megvalósítását. A múzeumfalu építése 1968-ban kezdődött, s az ország második skanzenjeként 1973-ban, harminc megtekinthető objektummal nyitotta meg kapuit. Látnivalói azóta is szép számmal bővültek.
A skanzen igyekszik visszaadni a régi falu hangulatát, ezért a zárt épületsorokba rendeződő építmények utcaszerűen, a szórványtelepülések házai maguk körül lazább térközöket hagyva helyezkednek el. A szabadtéri kiállítás főbb részei: a falu főutcája, a falu közepén lévő őrségi domb és a pincesor.
A lakóépületek számos fajtája megtalálható itt: szegényparaszti, tehetős paraszti és nemesi otthonok, boronafalú, talpas-vázas, föld- és téglafalú házak. A berendezési tárgyak eredetiek, és a helyi életmódról való tájékozódás mellett megismerhetjük a konyhai és szobai tüzelőberendezések történeti változásait is.
A lakóházak mellett gazdasági udvarokat, melléképületeket, műhelyeket és egyéb középületeket költöztettek ide. A gyűjtemény legutóbb egy kis falusi templom másolatával gyarapodott.
A legérdekesebb építmények a 18. század eleji molnaszecsődi fa harangláb, a Cákról áttelepített szabadkéményes kovácsműhely, az 1792-ben épült, Pornóapátiból származó füstöskonyhás, fakéményes német ház, valamint a legősibb háztípust reprezentáló, Felsőszölnökről származó egytüzelős szlovén füstösház.
A múzeumfalu élővé tételét szolgálja az őshonos magyar háziállatfajták betelepítése, míg az etnobotanikai kertben a népi gyógyászatban használt növényeket termesztenek. Az elmúlt években a falu szőlőhegyére régi szőlőfajtákat, faiskolájába őshonos gyümölcsfákat telepítettek. A múzeum hagyományőrző és kézműves programokat is szervez, igazán zsúfolttá pedig az áprilisi Szent György-napi vásár, valamint a novemberi Szent Márton-napi vásár idején válik.