„Debrecenbe kéne menni…”

Utolsó állomásához érkezett a Mozaik Múzeumtúra Roadshow október 21-én Debrecenben. A borús idő ellenére is rengeteg érdeklődőt vonzott a program, a tárlatvezetések mellett a kültéri séták is népszerűek voltak a látogatók körében. Az interaktív foglalkozásokon a festmények, grafikák és szobrok megelevenedtek előttünk, és közelebb kerülhettünk az alkotókhoz.

Délelőtt a szokásokhoz híven múzeumpedagógiai foglalkozásokkal indult a nap, melyeken nagy lelkesedéssel vettek részt a város iskolásai. A fiatalok többek között a Debreceni Irodalom Házában Csokonai Vitéz Mihály szobáját rajzolták meg közösen, a Medgyessy Ferenc Emlékkiállításban maguk is szobrászművészekké válhattak, a Déri Múzeum Nagyerdőt bemutató kiállításán pedig az erdő lakóinak titkait fedezték fel.

„Biztos van, amit nem is tudtál!” – így szólt a Déri Múzeum elől induló kultúrtörténeti séta felhívása, amelyet Korompai Balázs muzeológus vezetett. A megfogalmazás helytálló, ugyanis a program még a helyiek számára is tartogatott új információkat. Kevesen tudják, hogy az '56-os forradalom valójában Debrecen utcáiról indult el. A helyszínen állomásozó egységet alaposan felkészítették, hogy ne legyen vérengzés, mégis a harcok számos emberáldozatot követeltek. Az egyik legszívszaggatóbb történet, ami szóbekerült, egy postai házmesteré volt, aki fehér zászló lengetésével próbálta meg figyelmeztetni a katonákat, hogy ne lőjenek, mert benzintartályok vannak az épületben. Kérését azonban nem hallották meg, és azonnal tüzeltek. A Hatvan utcában megtekinthettünk egy a csaták közben alkalmazott T-34-es számú tankot is, amely mozgékonysága, tűzereje és páncélvédettsége miatt terjedt el. A séta során ellátogattunk a Bethlen Gábor Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskolába, amelynek bejárata előtt emléktáblával tisztelegnek egykori diákjuk, Iván Kovács László, a Corvin közi felkelő első parancsnoka, a szabadságharc debreceni mártírja előtt. A főparancsnokot államellenes szervezkedés vádja miatt 1957-ben végezték ki – derült ki a megemlékezésből.

A Roadshow részeként egy másik különleges programban is részt vehettünk: a Déri Múzeum Csodakamrájában Déri Györgyné üveggyűjteményét Dr. Szalay Emőke mutatta be az érdeklődőknek. Az európai és magyar üvegstílusok fejlődését egészen a 16. századtól végigköveti a kiállítás, amely országos viszonylatban is kiemelkedőnek számít. A tárlatvezetés során az üveg születéséről, az ott bemutatott formázási stílusokról és Déri Györgyné személyéről is tudhattunk meg érdekességeket, aki a múzeum névadója, Déri Frigyes öccsének volt a felesége és 1982-ben hagyományozta a kiállítóhelyre az egész életében gyűjtött anyagot.

A Medgyessy Ferenc Emlékkiállításon Tamus István grafikusművész vezetett körbe bennünket. A rendkívül széles érdeklődési körű alkotó először orvosi diplomát szerzett, majd utána Párizs pezsgő kulturális légkörében sajátította el a festő- és a szobrászművészet fortélyait. Az anatómia iránt való érdeklődése műveiből is kitűnik. Embereket és állatokat egyaránt szívesen ábrázolt, különösen a lovakat kedvelte, körszobrainak sajátossága, hogy minden szemszögből ugyanolyan élvezhetően hatnak. A teremben többek között találkozhattunk író barátjáról, Móricz Zsigmondról formált domborművével és a Férfi hegedűvel című portréval, amelyen az édesapja vonásai jelennek meg, modelljei általában éppen valamilyen foglalkozást űznek. A mezopotámiai és egyiptomi kultúra különösen érdekelte, de az erotikus töltetű ábrázolásmód sem állt tőle távol.

A Debreceni Református Kollégium Múzeuma is egész nap színes programkínálattal várta a látogatókat. Az Oratóriumban a Maróthi György által 1799-ben alapított Kollégiumi Kántus vegyesszólamának koncertjét hallgathattuk meg, miközben Arany János, a Kántus vezetője a kórus történetéről, az alapító személyéről mesélt a hallgatóságnak. Tragikusan rövid élete alatt is nagyon sokat adott Maróthi a közösségének, matematikusként és teológusként is kiemelkedő munkát végzett 29 éves korában bekövetkezett haláláig.

A MODEM – Modern és Kortárs Művészeti Központban A szabadság szigete című tárlatot tekintettük meg, amely a szentendrei Ferenczy Múzeumban kiállított tárgyakat látta vendégül. Kónya Ábel vezető kurátor a tárlatvezetés során elmondta: ezek a művek Szentendrén kívül még sehol máshol nem voltak láthatók. A tárlaton szereplő legkorábbi mű 1894-ből származik, de kortárs alkotásokat egyaránt megtalálhattunk. Hogy mi a közös bennünk? Az az alkotói létforma, amely az egész szentendrei közösséget áthatotta: a szabadság megtalálása. Az absztrakt, konstruktivista motívumok és a népi elemek ötvözetéből álló, a kalligrafikus, és még számtalan stílust kombináló műveket nem kronológiailag, inkább a formai egyezések alapján rendezték sorba. Ezek a párhuzamos jelenségek is azt bizonyítják, hogy a művészek korszaktól függetlenül hasonlóan éreznek, gondolkodnak. Többek között az idén elhunyt Deim Pál saját gyógyszeres dobozaiból készített alkotását, Aknay János papírmerítéses festményeit, Vankó Erzsébet érzékeny olajpasztelljait és Barcsay Jenő épületrajzait is megismerhettük.

A nap folyamán az egyik legnépszerűbb esemény Schäffer Erzsébet író, újságíró tárlatvezetése volt az Álmodó magyarok című irodalmi kiállításon, amely során a debreceni kötődésű híres írók és költők életéről tudhattunk meg többet. Előkerült Petőfi Sándor Dalaim című versének kézirata, Jókai Mór Sárga rózsa című regényének kéziratoldala, Csokonai Lillájának gyűrűje, valamint Szabó Magda tükre is.

A nap utolsó programját a DebreSlam produkciója adta, amelynek a Debreceni Irodalom Háza adott otthont. „Csak élőben, csak szóban, csak gyorsan!” – vallották a lelkes, költészet iránt érdeklődő fiatalok, akik egészen személyes témákat hoztak el az estre, ám humoros köntösbe bújtatva. A női emancipáción át a pizza rendelésig mindenféle szóba került, az előadás közben pedig csettintéssel bátorítottuk a felszólalókat.

„Egész nap folyamatosan érkeztek a látogatók, mi pedig széles kínálattal vártuk őket, mint például várostörténeti sétával, szobrászkodással, koncerttel és múzeumpedagógiai foglalkozásokkal. A múzeumtúra programjaival egyben az ’56-os forradalomról és a nem régen elhunyt, helyi illetőségű Kobzos Kiss Tamás zeneszerzőről is megemlékeztünk” – összegezte a mozgalmas napot Dr. Lakner Lajos, a Déri Múzeum tudományos igazgatóhelyettese.