Keresztény Múzeum

A múzeum gyűjteménye Simor János esztergomi érsek és hercegprímás külföldi utak során beszerzett, illetve hagyatékokból vásárolt magángyűjteményén alapul. A gyűjtemény 1875-ben nyílt meg a közönség előtt, ám ezután is folyamatosan gyarapodott. Kiemelkedő a hatvan olasz reneszánsz festményt tartalmazó Bertinelli-gyűjtemény megvásárlása 1878-ban. 1887-től az Esztergomi Főkáptalan vette át az anyag kezelését, ekkortól viseli az intézmény Keresztény Múzeum nevet. Ezután még két nagyobb gyarapodás történt: egyrészt Ipolyi Arnold magángyűjteménye, másrészt San Marco herceg hagyatéka került a múzeum tulajdonába.
A múzeum a 12. századtól egészen a 20. századig fogja át a vallásos művészetet. A 15–16. századi táblaképeket és faszobrokat bemutató tárlat a későgótikus magyar művészetről ad áttekintést; a gyűjtemény nagy része a Felvidékről származik, hiszen az ország középső részén található emlékek a török hódítás miatt javarészt elpusztultak. A múzeumalapító ezeknek a 19. század végén már használaton kívüli oltártöredékeknek és szobroknak a jelentőségét ismerte fel. A német és osztrák gyűjtemény a 12. és a 16. század körül keletkezett műveket foglal magában, ezek többsége a már említett Ipolyi Arnold-féle kollekció része volt. Az olasz festészetet bemutató gyűjtemény a 13. századtól a 18. századig ívelő időszakról ad képet, az Ipolyi Arnold- és a Bertinelli-gyűjtemény anyagára egyaránt támaszkodva. A németalföldi festményeket tartalmazó kiállítási anyag elsősorban a 15–16. századra koncentrál, bemutatva a kései gótika és a flamand reneszánsz művészet jelentőségét.
A barokk gyűjtemény a német, osztrák, magyar és holland festészetet és szobrászatot állítja a fókuszba, és a híres Balassi Bálint-arcképen túl Bleker és Maulbertsch képeivel is megismerkedhetnek a látogatók. A jelenleg állandó kiállításon nem szereplő 19–20. századi numizmatikai és grafikai gyűjteményeken kívül még egy ikongyűjtemény és egy, a 12–20. századot átfogó iparművészeti gyűjtemény is található a múzeumban.