Soproni Múzeum - Storno-ház

A soproni régészek és művészetpártolók 1867-ben hívták életre a múzeum elődjét, a Soproni Történészeti és Művészeti Egyletet. Ennek jogutódja 1881-től Sopron szabad királyi város régiségi múzeuma, melyet 1896-ban egyesítettek a vármegye múzeumával. Az intézményt 1913-ban a Deák téri Lenck-villában helyezték el. A Soproni Múzeum az 1960-as évektől újabb gyűjteményekkel gyarapodott; jelenleg kilenc épületben (Storno-ház, Fabricius-ház, Tábornok-ház, Patika-ház, Ó-Zsinagóga, Pék-ház, Tűztorony, Múzeumkert, Brennbergbányai Bányászati Emlékház) tizenegy állandó kiállítása látogatható. Időszaki tárlatait az Orsolya téri Lábasházban rendezik. 1986-tól a Fő téren álló Storno-ház az intézmény központi épülete, amelyben egy helytörténeti tárlat ? Határtalan történet címmel ? és a Storno-gyűjtemény tekinthető meg. A kiállítás Sopron város és az egykori Sopron vármegye történetét követi végig a 16.-tól a 20. századig, bemutatva a mindennapok világát, az életmód és a divat változásait. A soproni céhes élet a 16?17. században virágzott, ezt bizonyítják a múzeumban kiállított céhes emlékek is. A 18?19. század fordulóját bemutató teremben a látogatók korabeli mérőeszközök másolatát vehetik kezükbe, kipróbálhatnak egy nyakkalodát és megtekinthetik Liszt Ferenc gyermekkori tanulózongoráját is. A kiállítás utolsó, 20. századi terme többek között az 1921-es népszavazás és az 1989-es páneurópai piknik emlékeit őrzi. A második emeleti tárlat a ház egykori tulajdonosának gyűjteményét mutatja be. A bajorországi Landshutból származó idősebb Storno Ferenc 1845-ben telepedett le Sopronban. Az 1850-es évektől gyűjtött berendezési tárgyakat, képeket, régiségeket; fiával, ifjabb Storno Ferenccel a sérült, régi tárgyakat vagy töredékeket a historizmus szellemében kiegészítették, átalakították, és saját maguk is készítettek gótikus és reneszánsz stílusú berendezési tárgyakat. Szobáik zsúfoltsága a 19. század végének gyűjtői magatartását tárja elénk. Kollekciójukban mesterremek bútorokat, ládákat, templomi padokat és oszlopokat, festményeket, porcelán-, fajansz és ónedényeket, középkori faragványokat, valamint ötvöstárgyakat találunk. A kiállítás a lakás eredeti elrendezését, bútorzatát rekonstruálja. Az erkélyes szobában látható 18. századi barokk szekkók azonban csak később, a műemléki feltáró munkák során bukkantak elő.