Kölcsey Emlékszoba és Csónakos fejfás temető

Magyarország északkeleti csücskében, a Tisza mentén fekszik a kevesebb mint 1500 lelkes Szatmárcseke, amely mégis a magyar kultúrába véste a nevét – 1823. január 22-én itt írta ugyanis Kölcsey Ferenc a Himnuszt.
A falu méltó módon őrzi emlékét: az egykori Kölcsey-kúria helyén – a költőről elnevezett utcában – áll ma a művelődési ház, amelyben két emlékszoba mutatja be Kölcsey életét és munkásságát. A tárlókat áttekintve életútja mellett megismerhetők könyvei, használati tárgyai, a Kölcsey Társaság kiadványai, továbbá közelebb kerülhetünk a Himnusz keletkezéstörténetéhez is.
A művelődési ház előtt áll Kölcsey egészalakos szobra – Marton László alkotása –, valamint a tragikus halálát jelképező csonka emlékoszlop, amely 1856 és 1938 között sírját jelölte. A sződemeteri (ma Săuca, Románia) születésű Kölcsey a község temetőjében nyugszik, sírját halálának századik évfordulója, 1938 óta a mátészalkai Kölcsey Társaság által állított klasszicista fehér márvány síremlék ékesíti.
A temető nem csupán a költő sírhelye miatt érdekes; egyediek, csak Szatmárcsekére jellemzők a csónak alakú fejfás sírok is, amelyek keletkezésére – bár több lehetséges elmélet is született – nincs egyértelmű magyarázat. A legvalószínűbbnek a település vízközeli múltjához kapcsolódó feltevés tűnik, amely a helyiek csónakos, ladikos, bárkás temetéseivel magyarázza a fejfák eredetét. Ma is több mint félezer ilyen fejfa áll a temetőben.