Múzeumba menni jó – 2024. március

Nyílik már a hóvirág, s a szelíd ibolya is ébredezik: víg tavaszunk éled. A múzeumok tereiben új, különleges kiállítások látogathatók, melyek közül néhány tárlatra hívjuk fel most olvasóink figyelmét.

Fotó/Forrás: © Szombathelyi Képtár, Szombathely | Savaria Forum

Derkovits 130
2024. február 22. – 2024. május 19. | Szombathelyi Képtár, Szombathely

Ebben az évben ünnepeljük Derkovits Gyula (1894-1934) születésének 130. évfordulóját. A város neves szülöttjére életmű-kiállítással emlékezik a Szombathelyi Képtár, melynek gyűjteménye mintegy 150 alkotást őriz a 20. század jelentős festőművészétől. A jubileumi tárlat részben ezekből válogat, de országos múzeumoktól kölcsönzött képeket is láthat a közönség.
A klasszikus életmű-kiállítás tizenegy képcsoporton át mutatja be Derkovits festészetének főbb témaköreit, s a korábban „proletárfestőnek” kikiáltott képzőművész életét. A Szombathelyen készült ifjúkori festményektől – amelyek még alig-alig sejtetik a későbbi, korszakos jelentőségű művészt – egészen legutolsó, Anya című képéig ível a Képtárban látható művek sora. Hangsúlyt kapnak feleségével harmonikus kapcsolatára utaló kettős önarcképei, valamint Budapesten kívül most először szerepelnek együtt Halas csendéletei.
A "Derkovits 130" című kiállításban összesen 64 művet láthatunk: 39 festményt és 25 grafikát, többségük a Szombathelyi Képtár gyűjteményének része, de a Magyar Nemzeti Galéria, a Nemzeti Múzeum és a pécsi Janus Pannonius Múzeum is kölcsönöz alkotásokat.
Mindezek mellett megtekinthetők a festőművész személyes dokumentumai, iratai s fotói, amelyeket a Savaria Múzeum archívuma őriz. A kiállítás 2024. május 19-ig tekinthető meg.

Fotó/Forrás: © Mindszentyneum – Mindszenty József Látógatóközpont, Zalaegerszeg

Rejtélyek, sorsok, múmiák
2024. február 16. -2024. szeptember 15. | Mindszentyneum – Mindszenty József Látógatóközpont, Zalaegerszeg

2024. februárjában Zalaegerszegre, a Mindszenty József Látógatóközpontba érkezett a Magyar Természettudományi Múzeum és a váci Tragor Ignác Múzeum "Rejtélyek, sorsok, múmiák” című vándorkiállítása. A tárlat előtörténete 1994-re nyúlik vissza: abban az évben a váci Fehérek templomának felújítása során egy lefalazott lépcsőt találtak. A lépcső egy titokzatos kriptába vezetett, a kripta a padlótól a mennyezetig zsúfolásig tele volt egymás tetejére halmozott, gazdagon díszített koporsóval. Azonban, amikor felnyitották a koporsókat, a legtöbben nem csontokat, hanem mumifikálódott holttesteket találtak.
A több, eredeti múmiát és egyedi audiovizuális technikát is magába foglaló, 2024. szeptember 15-ig látogatható tárlat a világon egyedülálló váci lelet-együttes feltárásának történetét, a múmiák saját, személyes történeteit és a múmiák természettudományos módszerekkel való vizsgálatának eredményeit meséli el, illetve mutatja be a nagyközönségnek.

Fotó/Forrás: © Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém

Emlékgép - Memomachine
2024. február 29-től látogatható | Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém

Veszprém városának tárgyait és történeteit rendezi időrendi sorrendbe az a kiállítás, amely 2024. február 29-től várja közönségét a Laczkó Dezső Múzeumban. Az "Emlékgép" című helytörténeti tárlat a múzeum elmúlt 150 évet felölelő gyűjtőmunkáján alapszik, ennek köszönhetően Veszprém gazdag történeti és művészeti múltjának emlékeiből most először egy átfogó, a város teljes történetét bemutató kiállítás várja az érdeklődőket.
A Laczkó Dezső Múzeum célja, hogy a kiállított tárgyak összekapcsoljanak, egymást kölcsönösen kiegészítsék, s történetiségük miatt láncolatot alkossanak.
A kiállítás a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program keretében valósult meg.

Fotó/Forrás: © Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda, Románia

Kígyók, sárkányok, griffmadarak
2024. február 15. – 2024. május 31. | Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda, Románia

"Kígyók, sárkányok, griffmadarak” címmel nyílt meg február 15-én a Csíki Székely Múzeum legújabb időszaki kiállítása, amely egy olyan népművészről – bútorfaragó mesterről és faszobrászról, Kristó Jánosról, valamint néhány alkotásáról szól, aki valahogy kitörlődött a csíkiak emlékezetéből.
A Magyar Géniusz Program keretében megvalósuló tárlat közönsége így közelebbről is megismerkedhet Kristó Jánossal, mint műbútorasztalos és fafaragó-faszobrász népművésszel, aki az 1930-1945 között vált ismertté és híressé alkotásaival Csíkban, Erdélyben és Magyarországon. Az általa készített bútorokat és egyéb faragott tárgyakat Bethlen Mária grófnő állította ki Románia és Magyarország nagyobb városaiban. Az öreg mester gondolkodószéket készített többek között Kodály Zoltánnak és Tamási Áronnak, valamint szobabútort Nagy Imre csíkzsögödi festőművésznek. Ez utóbbit a kiállítás közönsége is szemügyre veheti.

Fotó/Forrás: © Vasarely Múzeum, Óbuda, Budapest

Morphèmes – Morfémák. Pán Imre és Victor Vasarely közös párizsi történetei
2024. február 9. – 2024. április 28. | Vasarely Múzeum, Óbuda, Budapest

Pán Imre (1904-1972) franciaországi tevékenységének fontos periódusára fókuszál az óbudai Vasarely Múzeum legújabb, időszaki kiállítása. Pánt ugyanis a magyar közönség, mint a MA folyóirat köréhez tartozó költőt, az IS dadaista kiadvány létrehozóját, vagy az Európai Iskola egyik alapító-teoretikusát ismeri, aki nélkül Kassák Lajos párizsi kiállításai sem jöhettek volna létre. A február 9-én nyílt, s április 28-ig látogatható "Morphèmes – Morfémák. Pán Imre és Victor Vasarely közös párizsi történetei” című tárlat azonban megismerteti a közönséget Pán Imre azon franciaországi tevékenységeivel, melyek Magyarországon kevésbé ismertek, s melyekben Victor Vasarely kapta az egyik főszerepet.
A kiállítás anyagának javát, közös albumaik Vasarely-rajzai, -kollázsai, -akvarelljei és szerigráfiák alkotják, illetve 1930 és 1960 között készített grafikai művei, melyek egykor Pán gyűjteményébe tartoztak és Franciaországból érkeztek.
Pán Imre 1957-ben költözött végleg Párizsba, és 1972-ben bekövetkezett haláláig száznegyvenöt egyedi grafikákat tartalmazó bibliofil kiadványfüzetet adott ki, köztük tizennégyet a „Signe”, „Morphèmes”, illetve „Mini-Musée” című sorozataiból Vasarely művészetének szentelt. Pán kiállításokat szervezett, művészeti tanácsadó, kiadó, szerkesztő, műkereskedő és műgyűjtő volt, mind Budapesten, mind Párizsban. Poétikus hajlamának köszönhetően művészeti íróként is érzékeny módon rezonált kortársainak alkotásaira, talán legérzékenyebben a magyar származású op art „créateur” univerzumára: „Vasarely képei olyanok, mint a vetítővászon, amelyre a spektrum a világűr játékát vetíti. Vasarelynél ez a kozmikus ritmus rendkívül emberivé válik, oly módon, mintha egy különleges szeizmográf egyszerre rajzolná fel a gravitációs terek mozgását és az elámult néző szívdobogását.”

Fotó/Forrás: © Móra Ferenc Múzeum, Szeged

A jólfésültség története
2024. március 2. – 2024. augusztus 31. | Móra Ferenc Múzeum, Szeged

Izgalmas kiállítás nyitotta meg kapuját 2024. március 2-án a szegedi Móra Ferenc Múzeumban: "A jólfésültség története – Nagyvárosi forradalom a fodrásziparban” című tárlat a haj és az arcszőrzet gondozásának társadalomtudományi, muzeológiai feltárására tesz kísérletet, ahogy az elmúlt 150 évben a nagyvárosban megmutatkozott. A tárlaton bemutatott tárgyakat és fodrászipar-történeti dokumentumokat a Múzeum, társmúzeumok és a nagylelkű magángyűjtők anyagából válogatták, de a tárlat összeállításában nagyban segítséget nyújtottak a hajas szakmák neves képviselői is.
A kiállítást a BTM Kiscelli Múzeum mutatta be először 2023-ban, Budapest születésének 150. évfordulójához kapcsolódva, így azok az érdeklődők, akik akkor nem tudták megnézni a tárlatot, most megtehetik. Jelen adaptáció azonban a főváros mellett Szeged fodrásziparára is kitekint: a Budapesten bemutatott tárgyegyüttes kiegészült a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményeibe és az Ópusztaszeri Emlékparkban őrzött fodrászipari emlékekkel – bútorokkal, fodrászeszközökkel, dokumentumokkal és fotókkal -, valamint a Kövér Béla Bábszínház, a Szegedi Nemzeti Színház és Kormány Eta szegedi mesterfodrász nagylelkű kölcsönzéséből származó tárgyanyaggal.

Fotó/Forrás: © Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest

A magányos hegy kincsei – Évezredes történetek a Somló-hegyen
2024. január 30. – 2024. március 28. | Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest

Március 28-ig tekinthetik meg az érdeklődők a Magyar Nemzeti Múzeum "A magányos hegy kincsei – Évezredes történetek a Somló-hegyen” című kiállítását.
A múzeum Kupolatermében látható tárlat Somló-hegyen zajló legújabb régészeti kutatások eredményein és a magyar régészet hőskorából származó felfedezéseken keresztül mutatja be a Somló-hegy késő bronzkori és kora vaskori világát, a hegyet uraló harcosok szokásait és a két korszak kivételes tehetségű fémműves- mestereinek legszebb alkotásait.
A Kr. e. 1. évezred első felében félelmet nem ismerő harcosok vezette közösségek lakták a Somlót, akik rejtélyes áldozati ceremóniáik során kivételes értéket képviselő kincseket rejtettek el a hegytetőt uraló településen, amelyek változatos történeteket mesélnek el az egykor itt élt előkelők vadászatairól, lakomáiról, ünnepeiről. A hegy előterében teljes közösségek munkáját felemésztő, monumentális sírhalmok alatt héroszként tisztelt halottaik nyugszanak olyan tárgyak társaságában, amelyek messzi tájakon élő népek történeteit őrzik. A budapesti kiállítás azt szeretné bemutatni, hogy milyen elfelejtett történeteket rejt a hegy, illetve, hogy miket tud ebből rekonstruálni a régészet.

Fotó/Forrás: © Néprajzi Múzeum, Budapest

Együtt. Inaktelki képek 2000–2002
2024. március 5-től látogatható | Néprajzi Múzeum, Budapest

Egy kalotaszegi falu életét, s a falut működtető közösségi kapcsolatokat mutatja be a budapesti Néprajzi Múzeum "Együtt. Inaktelki képek 2000–2002” című, 2024. március 5-én nyílt fotókiállítása.
Winter Erzsébet, a Néprajzi Múzeum fotográfusa dokumentációs céllal nagyjából ezer diapozitívot készített Inaktelkén, 2000 és 2002 között. Ebből válogatva olyan kurátori konstrukció jött létre, amely elsősorban a hétköznapi életre, a közösséget fenntartó és működtető kapcsolatokra, az egyén és közösség viszonyára, a közösségi normákra és szabályokra fókuszál, s nem a falubeli élet teljességének bemutatására törekszik. A kiállítás olyan, mint egy családi fényképalbum: mást jelent a falubelieknek, mást a falut ismerőknek, és azoknak is, akik még soha nem jártak ott.

Fotó/Forrás: © Ferenczy Múzeumi Centrum

Jávor Piroska: Játék a “Parnasszuson”
2024. március 9. – 2024. szeptember 1. | Szentendrei Képtár, Szentendre - Ferenczy Múzeumi Centrum

A Ferenczy Múzeumi Centrum egyik kiállítóhelyén, a Szentendrei Képtárban nyílt meg március 9-én a "Jávor Piroska: Játék a “Parnasszuson”" című új, időszaki kiállítás, mely 2024. szeptember 1-ig az idén 80 éves szentendrei festőművész, Jávor Piroska alkotásait tárja a látogatók elé.
A város nem panaszkodhat arra, hogy a Múzsák csak ritkán látogatták meg a várost az elmúlt több mint száz évben: a Réti-tanítványok 1926-os letelepedése és az általuk megalapított Szentendrei Festők Társasága keltette fel a művészek érdeklődését a mediterrán hangulatú kisváros iránt. A Régi Művésztelepnek nevezett művészkolóniában 1945 után számos neves alkotó dolgozott. Festőkből tehát nem volt hiány, amikor az1960-as évek vége felé megszületett a döntés, hogy Szentendre kap egy újabb művésztelepet a Kálváriadombon. 1969 őszére készültek el az új műteremlakások. Itt kapott műtermet Asszonyi Tamás szobrászművész és felesége, Jávor Piroska festőművész.
Az Új Művésztelep a letelepedőknek évtizedek óta nyugodt légkört biztosít az alkotó munkához, tehát bátran nevezhetjük szentendrei Parnasszusnak.
Jávor Piroska a Képzőművészeti Főiskola befejezése után költözik a telepre. Kezdetben a tűzzománc dekorativitása vonzza, de gobelin-készítéssel is kísérletezik, végül mégis a festészetet választja kifejező eszközül. A szentendrei művészet több évtizedes történetében markáns törekvések egyikeként jelenik meg a geometrizáló nonfigurativitás, és a konstruktív képépítés. Jávor Piroska ennek a vonulatnak egy általa kidolgozott változatát teremti meg. Kezdetben akvarelljei hívják elő a különös lebegő formációkat, amelyek időnként tárgyias utalásokat is hordoznak. Majd az olajképeken a geometrikus alakzatokat szabálytalan motívumokkal varázsolja személyessé, miközben a háttér kézjegyet eltüntető precizitása intellektuálissá teszi a személyességet. Az elmúlt közel 20 évben a formavilág kristályosabbá válik, és megnő a szabályos geometriai elemek és matematikai összefüggések játékossága. A betűk és számok egyszerre lesznek jelentéssel teli alakzatok és ritmizáló formák. A színek pedig szinte vizuális dallamok taktusaiként értelmezhetők.