Magyar Naiv Művészek Kiállítóhelye

A hazai naiv művészek munkáit gyűjtő országos szakmúzeum Kecskemét központjában, egy 18. századi barokk kúriában nyílt meg 1976-ban. A Bánó-ház különlegességét lekontyolt oromfalú magas padlástere adja. A helyiek által gólyás háznak nevezett épület kéttraktusú; a korábbi építésű nyugati szárnyban az időszaki kiállítások, a lakóház főépületében a magyarországi naiv alkotók művészetét bemutató állandó tárlat kapott helyet.
A naiv művészet fogalma a 19. században, a párizsi Henri Rousseau képei nyomán került be a köztudatba. A stílusmegnevezés a rendszeres művészeti oktatásban nem részesült művészek kifejezésmódjának a kor irányzataitól független jellegére utal. Az egyéb munkavégzés mellett alkotók vagy a szegényebb rétegekből származó autodidakta művészek közös vonása, hogy koruk szellemi kultúrájának főáramából kimaradva, ösztönösen hoznak létre képzőművészeti alkotásokat, s elszigeteltségük okán megőrzik eredeti látásmódjukat. A „vasárnapi festők” művészete rokon a népművészettel, munkáik az ember és a világ bensőséges kapcsolatáról árulkodnak.
A múzeum anyagának magva az alapító Moldován Domonkos magángyűjteménye, melyet 1969-ben, a II. Kecskeméti Népzenei Találkozón ajánlott fel a városnak. A klasszikus és kortárs magyar naiv művészek munkáit bemutató állandó kiállítás tárgyai a festményeken és szobrokon megjelenő négy legjellemzőbb téma köré csoportosítva (falusi ünnepek, hétköznapok, természeti környezet, belső világ ábrázolása) tekinthetők meg.
A múzeumban évente kétszer szerveznek időszaki kiállítást. Ezeken a tárlatokon magyar és külföldi kortárs naiv művészek mutatják be alkotásaikat. Kiállítótérként funkcionál a Bánó-ház előkertje is: itt található a három méter magas Pásztor és kutyája című tölgyfa-faragás, valamint az Esőt kérő szobor.