Pipamúzeum

„Az ibafai papnak fapipája van, ezért az ibafai papi pipa papi fapipa.” Az iskolai tankönyvekbe is bekerült nyelvtörőt mindenki ismeri, s ennek a rigmusnak köszönheti országos hírét a zselici dombok között megbúvó kis falu is.
A legenda szerint Hangai (Schreier) Nándor, aki 1864-től 1905-ig volt Ibafa plébánosa, nagyon szeretett pipázni. Ez adta az ötletet barátjának, Roboz István újságírónak a mondóka megírásához, amit az 1931-es Ibafai lakodalom című operettben meg is zenésítettek. Ettől kezdve az ibafai papokon mindenki a híres pipát kérte számon, így kapott 1934-ben az inkább szivarozgató akkori plébános is egy iparművészeti remeknek számító pipát a falu lakóitól. A különleges darab egészében, a kupakjával együtt körtefából készült. Az elkövetkező évtizedekben az ibafai papok szorgosan gyűjtögették a pipákat, az így létrejött gyűjtemény pedig a pécsi Püspöki Palotában kapott helyet.
Az ibafai Pipamúzeumban a pécsi Janus Pannonius Múzeum gyűjteményi darabjai láthatók. Az 1968-as megnyitást követően a tárlatot többször is átszervezték, korszerűsítették.
Az állandó kiállítás első termében neves hazai pipagyártó központokban készült cseréppipákat, szépen faragott tajték szivarszipkákat, valamint a 20. századi hazai pipagyártás modern kivitelű darabjait tekinthetik meg a látogatók. Itt kapott helyet az emblematikusnak nevezhető „ibafai fapipa” másolata is.
A második teremben mívesen faragott tajtékpipák, úgynevezett „hamis tajték” pipák, porcelánpipák képviseltetik magukat, de különféle dohányzási segédeszközök, dohánytartók, tűzgyújtó szerkezetek és pipatömők is láthatók itt. A tárgyak közül különleges a kókuszhéjból készült, illetve a medvealakú dohánytartó, vagy a nagyméretű, fazék alakú fa „társas pipa”. Ez utóbbi dohánytartóként és dísztárgyként volt használatban. Érdekesnek számítanak továbbá a történelmi személyekhez köthető darabok is.
A múzeum a hét minden napján, bejelentkezéssel látogatható.