Zenetörténeti Múzeum

Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja által fenntartott Zenetörténeti Múzeum 1969-es alapításától gyűjti a zenetörténet Magyarországon fellelhető tárgyi emlékeit: hangszereket, régi hanghordozókat (például gépzongora-tekercseket), fotókat, valamint a zenei élethez kapcsolódó képzőművészeti alkotásokat és zenei témájú érmeket.
A múzeum az MTA BTK Zenetudományi Intézetének székházában várja vendégeit. A Budai Várban található barokk épületet az Erdődy család építtette a 18. század második felében, később báró Hatvany-Deutsch József vásárolta meg. Az intézmény a tárlatvezetésekhez kapcsolódóan rendszeresen szervez hangversenyeket a kiállítási térben, illetve az Intézet reprezentatív, Dunára néző Bartók termében.
A múzeum tudományos kutatásai a magyarországi hangszertörténetre, a zenei ábrázolások feldolgozására és a zenei ikonográfiai adatok feltárására irányulnak. Az intézmény kiállításai a zenetörténet, az organológia, valamint a zene és a társművészetek kapcsolatának területén nyújtanak tudományos, oktatási és közművelődési információkat.
Az állandó kiállítás termenként eltérő tematikus egységekből áll. A Hangszerek Magyarországon című rész a 18. század közepétől a 20. század második évtizedéig ismerteti a hangszerkészítés fejlődését és mutatja be felvételről a kiállított instrumentumok hangját, a Népi hangszerek Magyarországon pedig a magyar népi hangszerkultúráról ad történeti áttekintést. A folklorista Bartók a Bartók Archívum és a Zenetörténeti Múzeum közös álladó tárlataként ritkán vagy korábban még soha ki nem állított dokumentumokkal, kéziratokkal, levelekkel és fényképekkel a zeneszerző legsajátosabb inspirációs forrására világít rá.
Az intézet 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és Kutatócsoportjával közösen berendezett Lajtha László-emlékszoba a zeneszerző bútorait, könyveit, kottáit és használati tárgyait mutatja be, míg az Érmek és jelvények a Zenetörténeti Múzeum gyűjteményéből című tárlat 19–20. századi, elsősorban magyar művészek alkotásaiból szemezget.