Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény

A Kaposvártól 8 kilométerre található szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény Magyarország legkisebb skanzenje. Az országban egyedülálló módon egy élő falu közepén jött létre; célja Belső-Somogy és a Zselicség népi építészetének és életmódjának bemutatása a 19. század közepétől a 20. század első feléig.
Az építmények áttelepítése az eredeti faelemek megtartásával, hagyományos anyagok és technika alkalmazásával történt. A megye egyik legszebb műemléke, az 1785-ben népi barokk stílusban épült, festett kazettás mennyezetű református templom a lelkészlakkal együtt eredeti helyén áll. A templomhoz képest félkörívben helyezkednek el a porták; a háromosztatú, talpas-vázas szerkezetű lakóházak falazatát fakarók közé rakott sárgombócokkal alakították ki. A rozsszalmával borított fedélszéket nem töri meg kémény, a konyhában keletkező füst az ajtón át távozott épületekből.
Az utcafront udvarai közül elsőként a Rinyakovácsiból áttelepített lakóházat építették fel. Az épület elő- és oldaltornácos, mind a kilenc tornácoszlopa faragással díszített. A kisbajomi lakóház számos építészeti sajátossága arra utal, hogy ez a gyűjtemény legrégebbi, a 18. században épült darabja. A sorban harmadikként elhelyezkedő portán – melynek mestergerendájába az 1843-as évszámot vésték – egy jómódú csökölyi család életkörülményeivel ismerkedhet meg a látogató.
A negyedik épület Nagykorpádról került a gyűjteménybe; a szoba-konyha-szoba elrendezésű ház bútorzata és eszközei az 1910-es évek állapotát mutatják be. A Somogyszobról áttelepített lakóház az egyutcás elrendezésű falurész utolsó portája. Az épület sajátossága az utcai homlokzat vesszőfonása.
A lakóházaktól dűlőút vezet fel a „szőlőhegyre”. A szőlőbeli épületek közül a legrégebbi a szalacska-hegyi uradalmi dézsmapince; archaikus kialakítása és díszítménye alapján építési ideje a 18. század második felére tehető. A tradicionális településképhez tartoztak a szakrális kisemlékek is, mint a kopárpusztai harangláb vagy a balatonszentgyörgyi csengettyűs kereszt. A présházak mellett temetőt alakítottak ki.
A falumúzeumban folyó szakmai munka elismeréseként az intézmény 1982-ben elnyerte az Európa Nostra-díjat.