Egy felejthetetlen éjszaka a Néprajzi Múzeumban

Néprajz, csodálatos freskók és építészeti remekek, a capella: felejthetetlen estében volt részünk a Múzeumok Éjszakáján a Néprajzi Múzeumban, programunk “otthonában”!

Mi már délután 5 órakor elkezdtük az éjszakát: rendhagyó épülettörténeti vezetésünkön együtt gyönyörködtünk a Néprajzi Múzeumnak otthont adó palotában. Emellé kellemes gitárkíséretünk is volt: a hatalmas tereket lágy gitármuzsikával fedezhettük fel. Túravezetőnk, Lovas Judit elmesélte, hogy az épületet eredetileg a Budai Várba tervezték, s megtudhattuk, hogy a hatalmas építmény mindössze 3 év alatt épült meg, az ünnepélyes zárókőletételére 1896. október 20-án került sor. A Hauszmann Alajos egyik legjelentősebb alkotásának tartott épület eredetileg Igazságügyi Palotának készült, kalandos története alatt azonban használták Legfelsőbb Bíróságnak is, de itt volt például a Magyar Szocialisa Munkáspárt Párttörténeti Intézete, illetve 1957 és 1973 között a Magyar Nemzeti Galériának adott otthont a palota. A vezetésen a sok információ mellett a nevezetes termekkel is megismerkedtünk: a túrán részt vevők pedig immár elmondhatják magukról, hogy énekeltek a Néprajzi Múzeum dísztermében! Szerintünk remekül szólt a rögtönzött Örömóda előadás!

A fiatalabb múzeumbarátok sem maradtak szórakozás nélkül az este folyamán: a Bocskor, csizma, paduka című kiállításhoz kapcsolódóan nyomkereső kalandokban volt részük!

A feladatlap segítségével valódi élményekkel dolgozhatták fel a tárlatot: sokszor kellett segítségül hívniuk rajztudásukat, kézügyességüket, de emellett különleges lábbeliket is felkutattak szép számban! Ti például tudtátok, hogy a jeges vidékeken még a kutyáknak is volt csizmája, amely pihe-puha bélésével gondoskodott arról, hogy a házi kedvencek tappancsa egy pillanatra se fázzon?

A nyomkeresés és az épüketbejárás fáradalmai után háromnegyed órányi, rendhagyó jazztörténeti előadáson vettünk részt a WindSingers vokálegyüttes segítségével. Az afrikai törzsek zenéjétől kezdve egészen Ella Fitzgeraldig kalauzoltak bennünket az aranytorkú énekesek a könnyűzene történetében. A múzeum aulájában felállított színpad előtt ámulhattunk Lotz Károly gyönyörű freskóján, a csodás márványoszlopokon, s emellett arról is meggyőződhettünk, hogy az emberi énekhang csodákra képes: hisz gond nélkül hallhattunk trombitaszólókat – csak épp nem hangszerből érkezett a dallam, hanem az énekesekből!

Reméljük, hogy mindenki jól érezte magát programjainkon, tartsatok velünk nyáron is, városi múzeumtúráinkon!