„És huss, el is illant már…"
Ahogyan Jocó bácsi világa látta az idei iskolai edukációs sorozatunkat:
Egy újabb év telt ez a Mozaik Múzeumtúra Edukációs Roadshow életében. Egy élményekkel, izgalmakkal teli periódus áll mögöttünk, amire öröm visszatekinteni. Az idei év utolsó helyszíne több szempontból is különleges és más volt. Udvardon jártunk, ami a Mozaik Múzeumtúra életének első, határon túli helyszíne volt. Itt a Majthényi Adolf Alapiskolát látogattuk meg, és számos magyarországi múzeumot vittünk el nekik.
Velünk volt a Leskowsky Hangszergyűjtemény, a Pákozdi Katonai Emlékpark, a Magyar Természettudományi Múzeum, a szolnoki Reptár, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Postamúzeum és az esztergomi Vármúzeum is. A gyerekek lelkesen, de fegyelmezetten vetették bele magukat az állomások végigjárásába, valamint az általam vezetett vetélkedő feladatainak megoldásába. Nagyon kedvesek, aranyosak voltak, a pedagógusok pedig zseniálisak és lelkesek, az első pillanattól az utolsóig az osztályaikkal játszottak, küzdöttek, és még élvezték is. Jó érzés volt ott állni és nézni azt, hogy egy külhoni magyar iskolában is mekkora élményt jelent a gyerekeknek, ha elvisszük hozzájuk a múzeumokat. Boldogan, de némi szomorúsággal szálltam be a stábbuszunkba, hisz rengeteg új élménnyel gazdagodtam, de megint lezárult egy év. Olyan ez, mint egy tábor: az ember nagyon örül, hogy ott volt, de mégis szomorúan indul haza.
A múzeumpedagógusokkal, az Örökség Kultúrpolitikai Intézet munkatársaival, valamint a szervezőgárdát alkotó Felelős Szülők Iskolájának tagjaival egy szuper csapatot alkottunk, igazi egység kovácsolódott köztünk az elmúlt 15 alkalom alatt. A jó hangulatú közös reggelik, a sok-sok helyszín, a szünetekben való beszélgetések lehetővé tették, hogy még jobban megismerjük egymást, bepillantást nyerhessünk egymás munkájába. Ezek alatt pedig rengeteget tanultunk egymástól. Hálás vagyok a múzeumpedagógusainknak, akik megmutatták nekem, mennyi zseniális múzeum – és bennük mennyi zseniális szakember – van Magyarországon, amiket érdemes meglátogatni, mert az ember biztos nem fog csalódni bennük.
Az alapvető célkitűzésünk az volt, hogy a gyerekeknek megmutassuk azt, hogy a múzeum nem egy naftalinszagú, unalmas hely, hanem izgalmas tér arra, hogy interaktívan lehessen nagyon sokat tanulni. Úgy érzem, ezt maximálisan sikerült teljesíteni. A roadshow során több 1000 gyereknek adhattunk élményt, mutathattuk meg, hogy mennyire jó az iskolapad mögül kiszabadulva, játékosan tanulni úgy, hogy a tárgyakat meg lehet fogni, meg lehet szólaltatni a hangszereket és közben sokat lehet nevetni. Megmutattuk neki, hogy egy egyszerű kérdésekből álló vetélkedő is lehet izgalmas úgy, hogy a vicces és kreatív feladatok során fel kell használniuk a tudásokat, a logikájukat. Mindeközben pedig folyamatosan együtt vannak, közösen dolgoznak és csapatként működnek, ami fantasztikus dolog. Remélem, egy-egy ilyen múzeumi nap után más hangulatban mennek iskolába a diákok, és megjött a kedvük ahhoz, hogy ellátogassanak a múzeumokba is. Szakmailag pedig azt gondolom, hogy nagyon fontos misszió a miénk: a lehető legtöbb diákhoz el kell vinni a múzeumokat, leginkább olyan vidéki településekre, ahol korlátozottabbak az iskolák, a pedagógusok és a gyerekek lehetőségei. Fontos feladat megismertetni a gyerekeket a múzeumokkal, mert ezt később ők is tovább tudják adni, közben pedig megismerik a kultúránkat és segítenek megőrizni azt. Azt gondolom, hogy ez mindenkinek közös érdeke. Ha pedig élvezzük is közben, akkor aztán végképp mindenki nyer…
Hálásan köszönöm az Örökség Kultúrpolitikai Intézetnek és a Felelős Szülők Iskolájának a bizalmat és a lehetőséget, hogy az elmúlt két évben a házigazdája lehettem a Mozaik Múzeumtúra Edukációs Roadshowjának! Bízom benne, hogy a zárás és a búcsú csak a nyári szünetre szól, aztán újult erővel robogunk tovább, hogy még több gyermek megtapasztalhassa: múzeumba járni jó!
