Lámpamúzeum

Borus Ferenc az 1960-as években italgyűjteményéből bormúzeumot rendezett be saját borospincéjében. Eredetileg ide keresett megfelelő világítási eszközöket, ám a lámpák annyira megtetszettek neki, hogy a gyűjtőjükké vált. A tárgyak zömét saját pénzén vásárolta, többségük koszosan, rozsdásan, hiányosan került a birtokába, ezért a restaurálás mesterségét kitanulva maga hozta rendbe őket.
Eleinte saját lakását díszítette gyűjteményével, majd a nagy érdeklődést látva 1970-ben a zsámbéki művelődési házban rendeztek állandó kiállítást a világító eszközökből. A tárlatnak ország-, sőt világszerte híre ment; elkezdtek érkezni a különféle lámpák, és a gyors gyarapodást követően 1979-ben egy 19. századi, tornácos parasztházban megnyílt a zsámbéki Lámpamúzeum.
A három teremben bemutatott lámpákat „extra”, „speciális” és „egyszerű” típusokba sorolva csoportosították. Ennek megfelelően az első szoba az egyedi készítésű világító eszközöknek ad helyet. Különféle módon díszített petróleumlámpákat, üvegből, porcelánból és majolikából készült asztali lámpákat találunk itt. Kiemelkedő a háromszáz éves kínai vázából száz éve Bécsben lámpává alakított darab, de figyelmet érdemelnek a Zsolnay és a meisseni porcelángyárakban készített különlegességek is.
A második szobában az 1750-es évektől napjainkig terjedő időszak mécseseit, gyertyatartóit, ipari és háztartási lámpaeszközeit tartalmazó kollekciónak a fémdobozos, lencsékkel ellátott, a vasútnál, hajózásnál és bányákban alkalmazott darabjait lehet látni. A harmadik szoba a polgári házak éjjeli lámpáinak, többkarú gyertyatartóinak ad helyet.
A nagyjából ezer kiállított tárgyon kívül további ötszáz jelenleg a raktárban pihen vagy restaurálás alatt áll. A múzeum különlegességét és világhírét mutatja, hogy 1980-ban felvették a Rushlight Clubba (nemzetközi lámpaklub), 1995-ben pedig a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült. Ha szerencsénk van, maga a gyűjtő, a község díszpolgárává választott Borus Ferenc kalauzol minket végig a tárlaton.