Múzeumba menni jó – 2022. július

Elérkezett a nyári szünidő legragyogóbb hónapja, július hava. Forró szellő simítja a kerteket, ligeteket, napfény csillog a leanderszirmokon, nyáridillbe hajlik a hársvirág. Míg a világban napfoltok, forróság, illatozó színek, kánikula határozza meg napjainkat, ezen a nyáron is várják a múzeumok a hűvös csendre vágyó, ragyogó kalandra kész látogatóikat. A júliusi kiállítások közül ajánlunk olvasóink szíves figyelmébe néhány tárlatot.

Nicolás Muller: Nyári tábor II. Felső-Szavoja, Franciaország / Summer camp 2. Upper Savoy, France / Campamento de verano II. Alta Saboya, Francia, 1938/39 © Ana Muller Gyűjtemény / Ana Muller Collection /
Fondo Ana Muller

NICOLÁS MULLER: ELKÖTELEZETT TEKINTET
Cápa Központ, 2022. június 16. – 2022. szeptember 4.
1065 Budapest, Nagymező utca 8.

Nicolás Muller (születési nevén: Müller Miklós, 1913, Orosháza, Magyarország – 2000, Llanes, Asturias, Spanyolország) azoknak a világszerte ismert magyar fotográfusoknak névsorát gazdagítja, melyet André Kertész (Kertész Andor), Moholy-Nagy László, Martin Munkácsi (Munkácsi Márton), Francisco Aszmann (Aszman Ferenc), Eva Besnyő (Besnyő Éva), Brassaï (Halász Gyula), Lucien Hervé (Elkán László), Mari Mahr (Maár Mariann) vagy Robert Capa (Friedman Endre) neve fémjelez.

Nicolás Muller a második világháború kirobbanása előtt szülőhazájában, Magyarországon élt, ekkor azonban emigrációba kényszerült, hogy mentse az életét. Ezt követően beutazta Olaszországot, Franciaországot, Portugáliát, Marokkót, majd Spanyolországban telepedett le és teremtett magának új otthont. Muller egy olyan kor szemtanúja volt, amely sebhelyekkel borította be Európát: a nácizmus borzalmaival már a kegyetlenségek kezdetén szembesült, és miközben egy szabad társadalom után kutatott, számos olyan országot bejárt, amely a náci barbárság hatása alá került, mint Ausztria, Olaszország és Franciaország, vagy belső konfliktusok áldozatává vált, mint az önkényuralomtól szenvedő Portugália és Spanyolország. Végül az utóbbi ország fővárosában, Madridban telepedett le 1947-ban. A kiállítás egy egész életen át tartó utazás tájait jeleníti meg, országokat, ahol Nicolás Muller élt. A tárlatot százhuszonhat, többségében kiadatlan kép alkotja, amelyek az 1930 és 1967 közötti időszakban készültek, és amelyeket a Cervantes Intézet és a Spanyol Kulturális Minisztérium megbízásából kifejezetten erre az alkalomra készültek. 2015-ben a madridi Muller Stúdió bezárásakor Nicolás Muller lánya, Ana Muller, aki maga is fotográfus, ráakadt egy rég elfeledett, háromezer negatívot tartalmazó dobozra, majd úgy döntött, hogy a kiadatlan képek jelentős részét a nagyközönség elé tárja, egyúttal kihasználva az alkalmat, hogy a Madrid Közösség Regionális Archívuma által őrzött, szintén kiadatlan anyag egy részét is bemutassa.
A kiállítás áttekintést ad Nicolás Mullerről, a humanista fotográfia egyik képviselőjéről – akinek a képei három évtizeden keresztül fél tucat országban készültek –, így átfogó képet alkothatunk a munkásságáról.

Terrakotta hadsereg
Fotó/Forrás: © Munkácsy Mihály Múzeum

TERRAKOTTA HADSEREG
Munkácsy Mihály Múzeum, 2022. június 16. – 2022. október 30.
5600 Békéscsaba, Széchenyi u. 9.

A Munkácsy Mihály Múzeumban 2022. június 16-án megnyílt a „Terrakotta hadsereg. Az első császár üzenete” című kiállítás. 1974-ben fedezték fel az első agyagkatonákat, melyek az első kínai császár Csin-si Huang-ti sírját őrizték. Az elmúlt évtizedek során 8000 harcost, lovat, fegyverek tízezreit tárták fel, így a régészeti felfedezés így joggal tekinthető a világ 8. csodájának. A kiállított tárgyak révén a látogatók betekintést nyerhetnek az első kínai császár életébe, a korabeli, távol-keleti országegyesítés folyamatába. Az agyagkatonákat az egyenesen Csian tartományból érkezett élet- és anyaghű másolatok reprezentálják, melyek súlya 150-180 kilogramm, a lovak súlya eléri a 600 kilogrammot. A sírban több harci kocsit is feltártak a régészek; a kiállításban két kocsimodell replika segít megismerni az ókori Kína „tankjait”.

A CSÁSZÁR SÍRJA ꟾ AZ ÉPÍTÉS
Az első kínai császár, Csin-si Huang-ti fényűző túlvilági székhelyének építésével az első császár nem vezetett be új szokást, tulajdonképpen csak továbbfejlesztette a régebbi időkben már kialakult temetési szertartást, azt új, kifinomultabb elemekkel gazdagította, a vallásos kultusznak megfelelően.
A sírhely kialakítása még az uralkodó életében megkezdődött, alig egy évvel azután, hogy a 13 éves Csin Si Huang-ti trónra lépett (i.e. 246). Az építkezés, amelyen 700 000 ember dolgozott az egész birodalomból, közel 40 évig tartott, és a császár halála évében még nem volt teljesen befejezve.
A mauzóleumot elmés szerkezetű csapdák védték a hívatlan vendégektől. A munkások, akik az épület befejezésén dolgoztak, maguk is csapdába estek, a sírt védő kettős ajtón belül maradtak, hogy ne árulhassák el a biztonsági berendezések titkát.

A SÍR MEGTALÁLÁSA
1974-ben a Li-san hegység lábánál, az első kínai császár sírhelyétől keleti irányban másfél kilométerre, Jan Pchej földműves, lakásától mintegy 160 méterre, társaival kutat ásott. Néhány méteres mélységben égetettagyag-darabokat, bronz számszeríj tartozékokat és nyílhegyeket találtak. A leletről értesítették az illetékes hivatalt. Si-an-ból régészek csoportja érkezett a helyszínre, és rövid felszíni szemle után megállapítást nyert, hogy rendkívüli jelentőségű felfedezésről van itt szó.
Ami aztán egyenként és egészében napvilágra került, arról árulkodott, hogy a császár, hadseregének élethű másolatát készíttette el agyagból, fegyverzettel, felszereléssel együtt. A terrakotta katonák egy gigantikus méretű sírkamrából kerültek napvilágra.

A SÍRKAMRA TARTALMA – A TERRAKOTTA HADSEREG
A sírkamra alapos átkutatása után a régészek megállapították, hogy a mélyben 2000 éve egy több mint 8000 harcosból álló, az i.e. 220. évből származó agyaghadsereg rejtőzik. A sereg négy, föld alatti kamrában helyezkedik el. A katonák életnagyságúak, mindegyiküknek más az öltözéke és arcának színezése. A levegő hatására a festés azonban fokozatosan lepergett.

Fogpiszkálótól a komódig. Így éltek 100 éve a Veszprém megyei arisztokrata családok
Fotó/Forrás: © Laczkó Dezső Múzeum

FOGPISZKÁLÓTÓL A KOMÓDIG. ÍGY ÉLTEK 100 ÉVE A VESZPRÉM MEGYEI ARISZTOKRATA CSALÁDOK. VÁLOGATÁS A LACZKÓ DEZSŐ MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBŐL
Dubniczay-palota, 2022. június 19. – 2022. november 30.
8200 Veszprém, Vár utca 29.

„A Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményeiben közel 2000 olyan műtárgy található, amelyek a XX. századi történelem és politika abszurditásának következtében kerültek az 1950-es évek Bakonyi Múzeumának raktárába. Közöttük számos értékes műalkotás, képzőművészeti, iparművészeti szempontból becses darab, amelyek nemcsak művészeti értékük miatt jelentősek, hanem azért is, mert arisztokrata és polgári családok személyes történetének ránk maradt nyomait képviselik. E tárgyak „muzealizálása" nem önkéntes felajánlás, vásárlás, gyűjtés vagy tudományos kutatás folytán következett be, hanem kényszer, politikai döntés hatására: az 1952-1953 során végrehajtott államosítással.” (Dohnál Szonja - Kákonyi Anna: Államosított műtárgyak a Laczkó Dezső Múzeumban; Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2012. 27.)

A múzeumvezetők feladata lett, hogy az állam tulajdonába került, zömében történelmi jelentőségű épületekből a „hátrahagyott” értékes javakat a múzeumokba szállítsák és leltárba vegyék. A veszprémi múzeum akkori vezetője, Vajkai Aurél etnográfus a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztályának utasítására 1952 tavaszán kezdte meg a megyében lévő kúriákból, villákból, kastélyokból és egyházi épületekből raktárba szállítani a műkincseket. Bár az időjárás és a le-lerobbanó teherautók nem könnyítették a munkát, mindig különös gondot fordított az érzékeny tárgyak csomagolására.
Míg egyes ingatlanokból csak egy-egy kép vagy bútor került a gyűjteménybe, akadtak olyan házak, amelyekből kivételes tárgyegyüttesek kerültek állami tulajdonba: például a révfülöpi Kisfaludy-Semsey-villából, a pápai Karlovitz-házból, a szépalmapusztai Pejacsevich-kastélyból, a badacsonyi Szüts-villából, a zirci Szávozd örökösöktől, az ábrahámhegyi Zábrák-villából. A zirci és tihanyi apátságból, a balatonfüredi Jókai-villából és a badacsonyi Szegedi Róza-házból is kerültek értékek a múzeum kezelésébe. Bár a bútorok, képek, iparművészeti tárgyak, fegyverek és míves kivitelű hétköznapi használati tárgyak leltározásával Vajkai részletesen foglalkozott, a kisajátított tárgyak ilyen válogatásban még nem kerültek bemutatásra.

A Dubniczay-palota barokk termeiben e tárgyak – bútorok, festmények, iparművészeti- és használati tárgyak – segítségével idézzük meg a környékünkön élő arisztokrata és nagypolgári családok életének mindennapjait. Az egymást követő termek lakások, kúriák helyiségeit idézve kerültek berendezésre: szalon, étkező, női budoár, dolgozószoba. A festmények között családtagok portréi találhatók, sok-sok nyomat külföldi látnivalókról, hazai várakról, vadászatokról. Az étkezőasztalon díszes készletek megmaradt darabjai, csontból készült fogpiszkálók, csiszolt üvegpalack, festett tál. A szekreter lapján toll, pecsétnyomó, szivarvágó, öröknaptár. Az egyik falon rég megállt, díszes óra. Az „úrnő” szobájában napernyő, legyező, emlékkönyv és tükör. A tihanyi és zirci apátságból festmények és néhány kegytárgy kerültek a kiállításba.

Szarmaták két folyó között
Fotó/Forrás: © Thorma János Múzeum

SZARMATÁK KÉT FOLYÓ KÖZÖTT. A KISKUNHALASI THORMA JÁNOS MÚZEUM RÓMAI ÉS RÓMAI KORI SZARMATA GYŰJTEMÉNYE (1-5. SZÁZAD)
Thorma János Múzeum, 2022. június 24. – 2022. augusztus 14.
6400 Kiskunhalas, Köztársaság utca 2.

A „Szarmaták két folyó között” című időszaki kiállítás a Thorma János Múzeum római és római kori szarmata gyűjteményéből válogatott műtárgyakat mutatja be.
A szauromaták, vagy szarmaták ókori, kelet-európai népesség a források szerint iráni, méd származású volt. A szarmaták a római császárság korában, a Kr. u. 1-5. században éltek hazánk területén, az Alföldön. Sztyeppei vándorló, barbár népek voltak, akik a Kárpát-medencébe érkezve gyors életmódváltáson estek át, földművelő állattenyésztővé váltak. Az Alföldön számos szarmata temetkezési helyet tártak fel a régészek, melyek leletanyagait elemezve következtethetünk szokásaikra, hiedelemvilágukra, kapcsolatrendszerükre. A halasi kiállítás a római korban a Homokhátságon élt szarmaták emlékanyagát mutatja be.

„Lant formájú, vékony aranylemezek egy csukló körül felvarrva, a ruhaanyag nem látszik. Talán mert túl messze van, nagyjából kétezer évre. Lovas a 2. század végéről, erősen sántít egy régi, csúnya törés miatt, a lábain puha bőrcsizma, apró tüskés sarkantyúkkal. Kutyaugatás a karámok felől, nagy testű, öreg állat mély hangja, a marhák bőgése. Egymásba rakott duzzadt peremű, szürke tálak csörömpölése, amikor a földhöz csattannak. Üllő csendülése, ahogyan a finom ötvöskalapácsot járatja a mester egy fibulán, valamikor a 4. század vége táján. Egy fiatal macska nyávogása, egér surranása a házban. Lányok római emailos fibulákat cserélgetnek, egyikük ékszeres faládikájára díszül egy római díszpáncél darabját szegecselték. Földbe taposott, véletlenül elejtett bronzpénzek a 4. század utolsó harmadából. Finom illatú füst, a kemence felől hozza a szél, mellette teli korsó, a közeli réti tavacska kristálytiszta vizében merítették meg.” Elképzelt életképek egy régen volt időszakból, melyek valódiságát régészeti leletek sokasága és az ásatásokon aprólékosan feljegyzett megfigyelések tesznek hitelessé. A mozdulatok, a füst illata, a textil puhasága már régen elenyészett, de ami megmaradt a letűnt évszázadokból, nem lebecsülendő. Eddig a leletek a nagy múltú kiskunhalasi múzeum raktárainak polcain pihentek, a dobozok mélyén vártak arra, hogy közönség elé kerüljenek.

„Igaz vót ám! Egy vállusi summás asszony mesevilága”
Fotó/Forrás: © Balatoni Múzeum

„IGAZ VÓT ÁM!” EGY VÁLLUSI SUMMÁS ASSZONY MESEVILÁGA ꟾ ÉLETRE KELTETT NÉPHAGYOMÁNY
Balatoni Múzeum, 2022. június 29. – 2024. január 31.
8360 Keszthely, Múzeum utca 2.

Fontos állomásához érkezett a Magyar Géniusz Program. Keszthelyen, a Balatoni Múzeumban 2022. június 29-én megnyílt a program első, pályázati támogatásból megvalósuló fejlesztése, az „Igaz vót ám – Egy vállusi summás asszony mesevilága” című időszaki tárlat.
A Magyar Géniusz Program egy olyan nagyszabású pályázati programot ölel fel, mely a vidéki muzeális intézmények számára nyújt támogatást állandó és időszaki tárlatok létrehozására, valamint tudományos kutatások végzésére. A Balatoni Múzeumban megnyílt kiállítás célja (később még egy, a tárlathoz kapcsolódó játszótér is létrejön), hogy élményközpontú módszerrel mutassa be a kulturális identitás egyik jellegzetes néprajzi értékét, a népmesét. A népmese, mint folklórműfaj különlegessége, hogy egyszerre kollektív és egyéni alkotás is. A szájhagyomány útján terjedő történetek a mesemondás pillanatában egyéni megnyilvánulások, mégis szoros interakcióban a közönséggel formálódnak és öröklődnek tovább. Olyan kollektív lélektani tükör, ami nem csak szórakoztat, hanem csoportösszetartó erővel is bírhat.

A Balatoni Múzeum adattára őrzi a dr. Petánovics Katalin által az 1970-es években Válluson gyűjtött népmese anyagot, Benke Jenőné Teréziától. A ritka anyagot a muzeológia eszközeivel és a népmeséken keresztül dolgozta fel Molnár Csenge néprajzos muzeológus és egy izgalmas tárlat keretében mutatja be a múzeum. A tervezők arra törekedtek, hogy a folklóremlék a keszthelyi és környékbeli hagyományokat éltető alkotók által újra életre keljen, ezáltal a tárlat kifejezi az élő népművészet értékét és a tovább örökítés fontosságát is.

A látogató három termet jár be és egy képzeletbeli utazásra indul az annak idején summásoknak nevezett mezőgazdasági idénymunkásokkal a mesék birodalmába. Amíg az első terem kifejezetten ezt a társadalmi csoportot és benne a mesemondó asszonyt mutatja be, addig a második egy sötét erdőben magukat a meséket, a harmadik pedig egy jellegzetes történettípust, a varázsmesét teszi átélhetővé hét próbatételen keresztül. Családoknak, felnőttek kíséretében érkező gyermekek számára ajánlott elsősorban a tárlat, de ha a felnőttek vállalkoznak arra, hogy mesélnek arról, mit olvasnak és látnak, egészen kisgyermekkortól is élvezetes lehet.
A kiállítás 2024. január 31-ig látogatható, mely időtartam alatt számos kísérőprogram, múzeumpedagógiai foglalkozás is várja az érdeklődőket.

Henri Matisse: Vörös harmónia ꟾ La Desserte rouge (1908)
Fotó/Forrás: © Szépművészeti Múzeum

HENRI MATISSE. A GONDOLATOK SZÍNE ꟾ REMEKMŰVEK A PÁRIZSI POMPIDOU KÖZPONTBÓL
Szépművészeti Múzeum, 2022. június 30. – 2022. október 16.
1146 Budapest, Dózsa György út 41.

A párizsi Centre Pompidou – Musée national d’art moderne remekműveire épülő kiállítás Matisse első tárlata Magyarországon. A több mint 100 művet felvonultató kiállítás végigvezet a művész életművének minden meghatározó szakaszán a fauve periódustól egészen a késői gouache papírkivágatokig.
A tárlaton a ragyogó szín-, fény- és formaharmóniákban testet öltő „könnyedség” mellett kirajzolódnak az életműnek a tér és a sík, az enteriőr és az alak, valamint a szín és a vonal kapcsolatára vonatkozó alapkérdései is. Matisse témák újragondolására, átdolgozására épülő alkotói módszere is láthatóvá válik az életműben variációkként ismétlődő, szekvenciákba rendeződő motívumokon keresztül: ilyenek a külső és a belső tér határvonalát kijelölő ablakok, a műterem tárgyai, a portrék és a női alakok. A kiállítás végigkíséri, ahogy Matisse életművében folyamatosan megújuló színakkordokként és vonalritmusokként ölt formát a gondolatok színe.
A tárlat a festményekkel párhuzamosan mutatja be Matisse rendkívül gazdag szobrászati életművét.
A kiállításon a festmények és szobrok mellett Matisse egyedi, sokszorosított és alkalmazott grafikai munkái, valamint a gouache papírkivágásokkal megtervezett és saját kézírású szövegével együtt közreadott Jazz (1947) című művészkönyve mutatnak rá az életmű mediális sokszínűségére.

Muzej opštine Bačka Topola ꟾ Topolya Község Múzeuma
Fotó/Forrás: © Roncsák Alexander ꟾ Topolya Község Múzeuma

TOPOLYA KÖZSÉG MÚZEUMA ꟾ ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁS
Muzej opštine Bačka Topola ꟾ Topolya Község Múzeuma
Bačka Topola, Maršala Tita 60, RS – 24300 Szerbia

Topolya Község Múzeuma az egykori barokk kastélyban található, melyet báró Kray Pál építtetett 1800 és 1802 között. Az épület földszintjén helyezkedik el a Nagyok című állandó kiállítás, mely Topolya község egykori híres alakjait mutatja be: dr. Hadzsy János orvost, Nagyapáti Kukac Péter naiv festőt, Bicskei Péter és Ács József képzőművészt, Juhász Erzsébet írót, Dimitrijević Lustig Mara színházigazgatót, Tóth Ferenc néprajzkutatót és költőt, Szkenderovity Pál maratonfutót, valamint a Szekeres László régész nevéhez fűződő topolyai régészeti anyagot. Az épület földszintjén található a Topolyai Művésztelep egyesület irodája és gyűjteménye is.

A barokk kastély emeleti termei szolgálnak az időszaki kiállítások, a zenei estek, az ismeretterjesztő előadások, gyermekprogramok, múzeumi műhelymunkák színhelyéül. Az emeleti termek egyike ad helyet dr. Harkai Imre építész (1952–2004) könyvtárának, amelyben magyar, szerb és angol nyelvű építészeti, néprajzi, műemlékvédelmi köteteket olvashat a látogató, a kutató a helyszínen.

A múzeum hatáskörébe tartozik mindazon tárgyaknak, kéziratoknak, fényképeknek, dokumentumoknak az összegyűjtése, feldolgozása, raktározása, digitalizálása, prezentálása, melyek Topolya községhez kapcsolódnak. A község területén született, vagy ezen a tájon tevékenykedő egykori ismert emberek hagyatékát is gyűjti és őrzi az intézmény. A kutatók mindezen anyaghoz is hozzáférhetnek.