Magyar Nemzeti Múzeum Vértesszőlősi Régészeti Bemutatóhelye

Vértesszőlős Tatabánya és Tata között, az 1-es főút mentén fekszik, a Gerecse lábainál. A falu muzeális nevezetessége az őstelep, melyet Vértesszőlős egyik mésztufabányájában 1962-ben fedezett fel Pécsi Márton geográfus. A feltárási munkálatok Vértes László régész vezetésével kezdődtek meg ugyanebben az évben, és egészen 1968-ig tartottak.
A telepen a 350 ezer éves alsó paleolitikumi előember, az úgynevezett heidelbergi típusú ember – a neandervölgyiek közvetlen őse – tarkócsontját találták meg, több más értékes lelettel együtt. A felfedezője által Sámuelnek elnevezett leleten túl a lelőhelyen még négy tejfogtöredék, nagyszámú pattintott kovaeszköz, tűzrakó helyek maradványai, valamint különféle kihalt állatoktól származó csontok kerültek elő. A képet a sáros itató- és dagonyázóhelyen összegyűlt ősállatok megkövült lábnyomai egészítették ki. A leletegyüttes összetettsége miatt Európában is egyedülállónak számít.
A felbecsülhetetlen értékű leletet Budapesten őrzi a Nemzeti Múzeum, a vértesszőlősi kiállítóhelyen Samu sérülékeny tarkócsontjának másolata látható. Az érdeklődők emellett a feltárt rétegsorok, illetve a lábnyomos felszín kibontott része alapján tájékozódhatnak az előember életéről.
A helyszín 1967 óta látogatható; amellett, hogy bemutatja a Samuként elhíresült csontvázmaradvány őstörténeti kontextusát, a feltárásnak és az 1968-ban elhunyt Vértes László munkásságának is emléket állít. A 38 hektáros terület 1976-ban nyilvánították természetvédelmi területté.