Petőfi Sándor Emlékmúzeum

Szalkszentmárton központjában áll a fehérre meszelt falú, gróf Festetics György által 1810-ben klasszicista stílusban építtetett vendégfogadó és mészárszék. Petőfi Sándor édesapja 1844-ben érkezett a hajdani mezővárosba, és 1845-ben Szent György napjától vette bérbe az épületet. A költő 1845 júliusában követte szüleit; száznál is több verse, két drámája (Zöld Marci, Tigris és hiéna) és egy regénye (A hóhér kötele) született a településen. A Petőfi Sándor Emlékmúzeum ennek az időszaknak, valamint a Petrovics családnak őrzi az emlékét. 1846-ban a szülők bérlete megszűnt. Távozásuk előtt árverést tartottak a család ingóságaiból a vendégfogadó udvarán; így történhetett, hogy személyes tárgyaik egy része a szalkszentmártoniak birtokába kerül. Később, Majsai Károly lelkiismeretes kutató- és gyűjtőmunkájának hála, számos emléket kapott a múzeum a helyi lakosoktól, melyek közül tizennyolc darab okmányokkal bizonyított Petőfi-relikvia. Az épület felújítási munkálatai után, 1972-ben nyílt meg a Petőfi Sándor Emlékmúzeum. A kiállítás anyaga négy témakörre tagolódik: megtekinthetők itt a Petőfi család gazdasági tevékenységének rekvizítumai; a Petőfi és szülei Szalkszentmártonban című irodalmi kiállítás, melyet a kortárs, barát és szemtanú Kardos István segédtanító pontos leírásai egészítenek ki; Petőfi hajdani lakószobája; továbbá a vendégfogadó és mészárszék helyiségei, udvara és építményei. A volt földesúri vendégfogadó végében található a mészárszék kiszolgáló ablaka. Itt láthatjuk hazánk egyetlen kézzel festett mészárszékcégérét, de ritkaságszámba megy a tíz lábon álló nyitott kocsiszín is. Az Emlékmúzeum a Magyar Irodalmi Emlékházak Egyesületének tagintézménye, mely 2008-ban alakult meg a Petőfi Irodalmi Múzeum kezdeményezésére azért, hogy az irodalmi emlékházak korszerű működését segítse. Ennek köszönhetően a kiállítás számos fejlesztésen esett át, múzeumpedagógiai szolgáltatásai bővültek. A múzeum fogadóhelyisége és udvara esküvőkre és rendezvényekre is kibérelhető.